2010

este ano outra vez vou a mina terra galega
pois quero seguir escribendo o meu blog, do ano pasado

újra kezdem a tavalyi blogomat, hisz idén újra megyek santiagoba

az utamat lisszabonban kezdem majd, jún 27én, juhéj
na majd írok, hogy mi van

pár kép

a santiagói lakótársammal, ágival és asiaval

a fiúk (lengyel, orosz, marokkói és chilei)

bartekkel vicceskedünk

asiaval
tehénkékkel a csúcson
emilivel, az egyik brazil lánnyal

voltam, vagyok, leszek

vagyok

Ezt a címet adtam a képnek, amikor méreteztem, pakolásztam a gépemen.

Mert ennyi a kép, én vagyok és a víz, a végtelen víz. Csak mi ketten. Mögöttem, mellettem vannak még emberek, de csak mi ketten létezünk. A víz és én. És ez jó érzés.

Galíciában boldog voltam, elégedett. Talán itt voltam a legnyugodtabb, ezen a képen, egy kis sziklán ülve. Leültem és csak néztem előre. Néztem ki a fejemből. Nem voltak gondolataim. Csak a nyugodtság volt velem.

Jó volt.

És jó még mindig, mert fel tudom idézni az érzést. Bárhol bármikor. Csak behunyom a szemem és odarepítem magam és jó. Ennyi.

Peti annak idején még utazásom előtt azt mondta, hogy Santiago majd megváltoztat. Igaza volt. De annyival pontosítanék, hogy nem csupán Santiago, hanem Galícia változtatja meg azt, aki hagyja. És én hagytam.

Pár hét múlva folytatódik az egyetemi hacacáré, majd meglátjuk, hogy ez a világbéke hangulat meddig tart ki.

ITT

Hazaértem!
Egyben, sok-sok csomaggal, nagyon fáradtan, de hazaértem. Ildi kijött elém hálistennek (különben nem tudom, hogy tudtam volna bevánszorogni a városba).
Szóval vége a dalnak, mostmár tényleg.
Köszönöm az olvasóimnak, hogy olvastak, hogy megoszthattam velük ezt a csodás hónapot.
Valószínűleg még pár bejegyzést meg fog élni a blog (az éjjel, a madridi reptéren irogattam, és majd azt talán publikálom). Aztán vissztérek a normál kerékvágásba.
Csók
H

nem sok

na ma indulok hazafelé

itthonról otthonra

még pár nap, aztán megyek hazafelé

kedvem is van, meg nincs is

utálom az utazásos részét a dolognak, hogy össze kell pakolni (begyűrni a cuccaimat, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak el), aztán az utolsó rohamos, "ó te jó ég senkinek sem vettem semmit (és úgy fest hogy már nem is fogok)" aggodalom, meg "jaj, itt vagyok egy hónapja és alig néztem meg valamit a városban, gyorsan le kell fényképezni mindent" pánikbetegség

mindezekkel együtt ma tanulok mert holnap reggel záródolgozat és este 10kor találkozunk egy csoportos vacsora miatt (ami valljuk be nem fog túl hamar véget érni)

biztos jó lesz, de azért nem ártana jól megírni ezt a holnapi "zh-t"

a kiselőadásomat még mindig nem tartottam meg, mert tegnapra nem volt kész, ma meg már nem volt idő

nem bánom, mert lehet így legalább még pofozgatni

na ennyi per pillanat

ja igen, kérdezték már többen is: úgy fest, hogy vasárnap még budapesten maradok és csak hétfőn megyek haza, miután levadásztam az egyetemeim tanulmányi hivatalait

szóval, ha jó az idő, meg a lesz kedv akkor szerintem a gödör környékén fellelhető leszek

de persze ez még nem biztos

ez még messze van

na megyek tanulni

csók otthonra!

lábak

ők a lábbelik, akiket vásároltam amióta itt vagyok

a legújabb a jobb oldali pár, ma vettem, 6 euróét

ja igen, a kép alján az az én lábam (mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezt a csodás párat is vásároltam)