pár kép

a santiagói lakótársammal, ágival és asiaval

a fiúk (lengyel, orosz, marokkói és chilei)

bartekkel vicceskedünk

asiaval
tehénkékkel a csúcson
emilivel, az egyik brazil lánnyal

voltam, vagyok, leszek

vagyok

Ezt a címet adtam a képnek, amikor méreteztem, pakolásztam a gépemen.

Mert ennyi a kép, én vagyok és a víz, a végtelen víz. Csak mi ketten. Mögöttem, mellettem vannak még emberek, de csak mi ketten létezünk. A víz és én. És ez jó érzés.

Galíciában boldog voltam, elégedett. Talán itt voltam a legnyugodtabb, ezen a képen, egy kis sziklán ülve. Leültem és csak néztem előre. Néztem ki a fejemből. Nem voltak gondolataim. Csak a nyugodtság volt velem.

Jó volt.

És jó még mindig, mert fel tudom idézni az érzést. Bárhol bármikor. Csak behunyom a szemem és odarepítem magam és jó. Ennyi.

Peti annak idején még utazásom előtt azt mondta, hogy Santiago majd megváltoztat. Igaza volt. De annyival pontosítanék, hogy nem csupán Santiago, hanem Galícia változtatja meg azt, aki hagyja. És én hagytam.

Pár hét múlva folytatódik az egyetemi hacacáré, majd meglátjuk, hogy ez a világbéke hangulat meddig tart ki.

ola nai, ola pai!

most csak egy gyors bejegyzést ejtenék, mindenképpen üdvözölném olvasóim között a Szüleimet! (Szia Anya! Szia Apa!)

nem kell aggódni értem, jól vagyok

minden rendben

rendkívül boldognak érzem magam

tegnap voltunk a srácokkal kirándulni, A Coruñaban, majd pakolok fel képet

ez amúgy az a város, ahonnan az első spanyol lektorom érkezett

képeket majd később teszek fel, mert házit kell írnom, aztán meg találkozom a többiekkel (elvileg 11kor), és nem, nem kell aggódni, hogy ilyen későn megyek el itthonról..ez nem az a hely

ez az a hely, ahol fél11kor kezd el sötétedni

ez az a hely, ahol az emberek az elsőről leordítanak, hogy mit keresel, amikor látják h körbe-körbe forogsz a térképeddel..és segítenek

ez az a hely, ahol adnak empanadát az italod nélkül minden kérés nélkül

ez az a hely, ahol a tetkós, fülkarikás, vad motorsnak kinéző éttermi munkásember mosolyogva pakol be neked wcpapírt a mosdóba ha elfogyott

ez az a hely, ahol jól érzem magam

ja igen, a szotár megmondta, ma ettem tintahalat is..fincsi volt

momo

netem alig-alig van

jól elvagyok amúgy, boldogság van meg nyugalom meg szeretet

kicsit beteg vagyok (taknyos+allergia)

de a napomból mégis az maradt meg leginkább, hogy most értem haza egy MOMO nevű helyről

igen, az a Momo, majd a szalvétát befényképezem

jó éjt!

eso es lo q se llama vida

a katedrális a lábam nélkül

és

a katedrális a lábammal, a jobb lábammal

keddem és szerdám

tegnap este hívott petibarátom, hogy menjek át enni

mondanom sem kell, hogy szaladtam is tüstént, kezemben az unicummal

útközben párszor majdnem eltévedtem, de végül megtaláltam a lakást, útközben rájöttem, hogy valóban nagyon utálom az iberiát, mert az új nadrágom nagy rám, és esik le rólam, na már most az övem meg eltűnt a csomagomból, upsz

c'est la vie, mondhatná a francia

szóval elvoltunk ittunk, aztán elmentünk egy bárba, ott folyt köv.

hazaestem és laza 10-10,5 óra alvás után ma felébredtem