vagyok
Ezt a címet adtam a képnek, amikor méreteztem, pakolásztam a gépemen.
Mert ennyi a kép, én vagyok és a víz, a végtelen víz. Csak mi ketten. Mögöttem, mellettem vannak még emberek, de csak mi ketten létezünk. A víz és én. És ez jó érzés.
Galíciában boldog voltam, elégedett. Talán itt voltam a legnyugodtabb, ezen a képen, egy kis sziklán ülve. Leültem és csak néztem előre. Néztem ki a fejemből. Nem voltak gondolataim. Csak a nyugodtság volt velem.
Jó volt.
És jó még mindig, mert fel tudom idézni az érzést. Bárhol bármikor. Csak behunyom a szemem és odarepítem magam és jó. Ennyi.
Peti annak idején még utazásom előtt azt mondta, hogy Santiago majd megváltoztat. Igaza volt. De annyival pontosítanék, hogy nem csupán Santiago, hanem Galícia változtatja meg azt, aki hagyja. És én hagytam.
Pár hét múlva folytatódik az egyetemi hacacáré, majd meglátjuk, hogy ez a világbéke hangulat meddig tart ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése