voltam, vagyok, leszek

vagyok

Ezt a címet adtam a képnek, amikor méreteztem, pakolásztam a gépemen.

Mert ennyi a kép, én vagyok és a víz, a végtelen víz. Csak mi ketten. Mögöttem, mellettem vannak még emberek, de csak mi ketten létezünk. A víz és én. És ez jó érzés.

Galíciában boldog voltam, elégedett. Talán itt voltam a legnyugodtabb, ezen a képen, egy kis sziklán ülve. Leültem és csak néztem előre. Néztem ki a fejemből. Nem voltak gondolataim. Csak a nyugodtság volt velem.

Jó volt.

És jó még mindig, mert fel tudom idézni az érzést. Bárhol bármikor. Csak behunyom a szemem és odarepítem magam és jó. Ennyi.

Peti annak idején még utazásom előtt azt mondta, hogy Santiago majd megváltoztat. Igaza volt. De annyival pontosítanék, hogy nem csupán Santiago, hanem Galícia változtatja meg azt, aki hagyja. És én hagytam.

Pár hét múlva folytatódik az egyetemi hacacáré, majd meglátjuk, hogy ez a világbéke hangulat meddig tart ki.

pajtások

ma beszéltem a szüleimmel skpe-on, apa mondta, hogy nézte reggel a blogot, és hogy nem tettem fel semmit újat

ezzennel jelentem teljesítem az elmaradásomat

ők a játszótársaim :)

ez tegnapi kép, a kiránduláskor készült, van a képen:marokkói, lengyel, magyar, chilei meg 2 olyan, akiről nem tudom, hogy milyen

ez a kép még a corunai, asia barátnőmmel

múlt hétvégi kiránduláson egy valami tetején, bartekkel

a múlt hétvégi kirányduláson, a szobrász háza után, anjával (horvát)

"familia feliz"=boldog család, a kínai étteremben

a coruña

mert én tudok komolyan nézni

(klasszikus gondolkodó pillanat)

vagy mégsem?

itt nagyon jól éreztem magam, bár elég ramaty volt az idő

(a vár)

az a bizonyos torre de hercules..

excursión no1

tegnap voltunk kirándulni

galícia belső vidékét próbáltuk felfedezni

első körben egy fura kis falu, fura kis kertjébe mentünk be (80an kb)

mint utóbb kiderült, egy híres szobrász, Victor Corral Castro házához, műhelyéhez, illetve múzeumához érkeztünk

a bácsi jó arc, a művei meg..majd jönnek a képek, de amit nála láttam és talán a legjobban lenyűgözött, egy kis házikónak kinéző, de inkább őrtoronyra emlékeztető valami, ami ásványokból, kagylókból áll, amit a vendégei, barátai hoztak neki, a hosszú évek alatt

ezeket a képeket A rokonnak küldöm, ildinek, sok szeretettel :)

a kagylók és hajnika

tegnap este a srácokkal elmentünk ide meg oda

konkrétan 2 bárba

az egyikben bartek (lengyel fiú) kért kagylót

én is megkósoltam, jó cucc, jól csinálják itt, értenek hozzá

itt bartekkel eszem, köztünk van asia (lengyel lány), aki nem látszik

és itt van már asia is látszik, gyönyörűek vagyunk, tudom, tudjuk

momo

netem alig-alig van

jól elvagyok amúgy, boldogság van meg nyugalom meg szeretet

kicsit beteg vagyok (taknyos+allergia)

de a napomból mégis az maradt meg leginkább, hogy most értem haza egy MOMO nevű helyről

igen, az a Momo, majd a szalvétát befényképezem

jó éjt!

eso es lo q se llama vida

a katedrális a lábam nélkül

és

a katedrális a lábammal, a jobb lábammal

santiago

az első képem santiagoban, na jó, a reptéren, de az biztos, hogy az első galíciában

az idő kellemesen hideg, de a tudat, hogy majd a poggyászomban van ruci, megnyugtatna, ha nem tudnám már, hogy elkutyulták..

az időjárás elég vicces amúgy itt, és itt lehet elkezdeni értelmezni, hogy mi ez a járás dolog, a magyar időjárás (tiempo, weather, etc) szóban: itt, kérem tisztelettel a hallgatóságot tényleg járkál az idő, arra, amerre neki éppen jól esik

lásd:

ez a kép, amúgy a kilátás az egyik kis teraszhoz hasonló dologról, ahol lehet lopni a netet okosan, nem rossz, igaz?!

PRADO

a pradoban életemben eddig 3szor voltam, ma voltam harmadszor tehát, és ez az a szobor amit minden alkalommal megnézek, zseniális! (nagy betűkkel), egy hermafroditát ábrázol, amint elfekszik egy díványon. ha a világos nadrágos fiatalember oldaláról közelíted meg, egy gyönyörű női testet látsz, szép arc, haj, stb. ha viszont a farmeros nemtelen ember oldaláról nézed észreveheted a kukiját is a szobornak. csodás, mesteri.
ma rossz voltam és le is fotóztam, ennyi sikerült.
amúgy ez az a szobor